Massimo Scaligero

A Gondolat mint Anti-Matéria

Nincs olyan fizikai tárgy vagy lény, mely ne lett volna előzőleg „kigondolva”, „gondolt” – éppezért ne lehetne bensőnkben gondolkodás és eszmék révén újra felépíteni: ilyen értelemben nincs semmi materiális, ami ne járna együtt a szellemivel. Egy társadalom fizikai egyénekből áll, akik gondolatokat hordoznak, vágyakat, akaratot és karmát: ilyen értelemben egy társadalom nem tekinthető materiális, még kevésbé mechanikus organizmusnak. Ebben a szövegben Scaligero ilyen témákban mélyed el a steineri irány szerint, mindenekelőtt a „Társadalmi hármastagozódás”-ra utalva, melynek megvalósítása ma halaszthatatlan és lehetséges. Miként az emberi organizmusban valóság a háromosztatúság (fej-gondolkodás, mellkas-érzés, végtagok és anyagcsere-akarat): minél egészségesebb az, annál egészségesebb az ember és a társada­lom. Aki erről vagy megvalósításáról lemond, az érzékektől szabad gondolkodástól azt a képességet vitatja el, hogy a jelen kor kérdéseit megválaszolja, a problémákat megoldja, a társadalmat meggyógyítsa.